Jelentős különbség van a hetedik és tizenegyedik fejezet között. Dávid csodálatos hitvallása, győzelmei, Istentől kapott áldás; majd Betsabé. Miután Isten bőségesen megáldotta Dávidot, egy fürdőző nő látványára a király mégis megfeledkezett önmagáról. Apró ballépésnek indult. Meglátott, megkívánt, bűnbe esett.

 A 24. zsoltár az advent zsoltára. Benne van mindaz, amit mi advent alatt értünk. Benne van a négy gyertya, a készülődés, az izgatottság. Figyeljük meg, mi az, amit számunkra üzenni akar ma itt és most ebben a közösségben.

Kedves Testvéreim! Hogyan tekintünk egymásra mi, akik most itt vagyunk? Mindannyian azért jöttünk el ma ide, hogy Krisztussal és egymással legyünk közösségben. Azért jöttünk, hogy imádkozzunk, Istent magasztaljuk énekkel, és az ő igazságáról tanuljunk. Reggel így keltünk, így készültünk, így öltöztünk fel, imádságos szívvel.

Dávid az Isten embere. Ellenségét, Saúlt királyának fogadta el egészen az utolsó pillanatig: tisztelte, meggyászolta őt. Pedig Saúl számtalanszor rátámadt Dávidra, irigységből figyeltette, katonákat küldött a megölésére. Megkeserítette az életét, ellehetetlenítette, elüldözte őt. De Dávid Saúl halálhírére mégsem ujjongásssal, hanem szomorúsággal felelt. Az Úr felkentjének nevezte, szent királynak, és embereivel együtt „zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt, meg az Úr népe miatt.”

 Az Isten országáról és Krisztus uralmáról szólnak az utolsó fejezetek. Pál az egyház, a keresztyénség lényegét így fogalmazza meg: „…Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.” (14,7)

 Az ígéret gyermekei, Ábrahám igazi utódai Isten kiválasztó akarata szerint mindazok, akik Krisztusban hisznek. Ez az útmutató egyszerű és mindenki számára érthető. Nem számít, hogy ki, mit, hogyan, merre. Csak egyetlen dolog számít: hogy Krisztusban. Olyan ez, mint egy kód, egy jelszó, mely megnyitja számunkra Pál apostol egyháztanát. Minden más ebből következik.

 Az ötödik fejezet így kezdődik: „mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel…”; a nyolcadik fejezet pedig így zárul: „sem halál, sem élet […] nem választhat el minket Isten szeretetétől.” Két szóban: békességtől meggyőződésig.
Látni a hit folyamatait: ez segít abban, hogy önmagunkat el tudjuk helyezni ezen az úton. Feltehetjük a kérdést Pál szavai alapján önmagunknak: „hol járok most a hit útján?”

"Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt. Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy a Lélek új rendjében szolgálunk, nem pedig a törvény betűjének régi rendjében. " 

 Ha valóban hisszük, hogy Jézus az út, az igazság és az élet, és az ő Lelke az Igazság Lelke, akkor számunkra az igazság nem lehet viszonyítás kérdése. Az lesz számunkra az igazság, amit Ő jelent ki, amit Ő cselekszik.
Így amikor a Szentírásban azt olvassuk, hogy az Isten az embert férfivá és nővé teremtette, akkor ezt tartjuk igaznak, minden mást pedig hazugságnak. Ha azt olvassuk, hogy átkozott az a férfi, aki a saját erejében bízik és Istentől elfordul a szíve, akkor ezt tekintjük az igazságnak.

 Egy sikeres próféta. Szólt hozzá az Úr, ő továbbadta, a nép hallgatott rá, belekezdtek a templom építésébe. Olyan üzenettel állt Haggeus kortársai elé, amely félreérthetetlen: ti a magatok házát csinosítgatjátok, miközben Isten temploma romokban hever.