Esküvő

A református egyház gyakorlata szerint minden házaspárnak, akik az állami törvényeknek megfelelően házasságot kötöttek, lehetőségük van elköteleződésüket Isten színe előtt is megerősíteni, és Isten áldását kérni a már megkötött házasságukra. Ezt az alkalmat nevezzük köznyelven „templomi esküvőnek”.

A házasságkötés megáldása istentisztelet keretében történik, ahol Isten személyre szóló üzenetének meghallgatása után a férj és feleség az egybegyűlt rokonság jelenlétében Isten előtt fogadalmat tesz. A fogadalom szövege a következő:

Én… esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy …-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt/megyek hozzá, Isten törvénye szerint feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője/segítőtársa leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.

Az esküvőre való készülésben a sokféle, praktikus teendő könnyen eltereli a figyelmet a lényegről. Épp azért a házasságkötést megelőző időszakban minősített idő lehet az a három alkalmas felkészítő-sorozat, amelyre minden jegyespárt hívunk és várunk.

Az előre egyeztetett időpontban megtartott, egyenként kb. másfél órás jegyesbeszélgetéseken a lelkipásztor segítségével, moderálásával a házasság alapjairól, az eddig megtett útról és a jövőre vonatkozó vágyakról, reményekről és aggodalmakról beszélgethet a vőlegény és menyasszony. Mindez segíthet az egymásra való odafigyelésben, és meghívást jelent arra nézve, hogy a házasság ne csupán a férj és feleség köteléke, hanem a férj-feleség és Isten kapcsolatából álló hármas szövetség lehessen.

A házasságra készülő jegyespárokat egy vasárnap délelőtti istentisztelet keretében, esküvőjük előtt bemutatjuk a gyülekezetnek is, és ebben a közösségben is imádkozunk az előttük álló közös életútért. Egyben hívjuk és várjuk őket, hogy a gyülekezet közösségébe bekapcsolódva más keresztyén házaspárokkal, családokkal együtt megtapasztalják a közösség segítő, megtartó erejét.

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” Prédikátor könyve 4: 9-12