Félelem és nagy öröm: ez a kettő nem zárja ki egymást? Hogyan tudna az ember egyszerre félni és örülni?
Nagyon szeretem az esőt. Különösképpen szeretem nézni, ha vihar közeledik, a maga erejével és lélegzetelállító méreteivel. Az első széllökésekkel a gyönyörűség mellé félelem is érkezik. Beindulnak a tanulatlan, ősi reflexek: fedezékbe menekülni a vihar elől.

 Isten terve és szava megvalósul, az emberi tervezgetés csődöt mond. Jézus halálakor próféciák teljesedtek be, mert amit Isten kijelentett akár száz, vagy ezer éve, az meg is valósult. Ellenben az emberi megoldások kudarcot vallottak. Megölhették, mégis feltámadt; őrizhették a sírt, mégis megnyílt.

 Árulás, feszültség, aggodalom, összeesküvés, kihallgatás, teljesült próféciák. Jézus halálának előzményei talán még többről beszélnek, mint maga a kereszthalál. A főpapok, akiknek Isten akaratát kellett volna szolgálniuk, Isten Fia ellen szövetkeztek, hogy a római uralmat magukra ne haragítsák. A tanítványok meg – akiknek az lett volna a feladatuk, hogy kövessék és megértsék Mesterüket – értetlenkedve és fogadkozva élik át Jézus utolsó napját. Mindenki célt tévesztett.

 Egyházközségünkben lelkészbeiktatás történt most vasárnap, június 9-én. Bán Béla, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye esperese végezte az igei szolgálatot és a beiktatás aktusát. Áldásával kívánt lelkipásztorunk és gyülekezetünk számára eredményes munkát:

"... hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással." 2Tim 4,2

 

 

 A Jelenések könyve Isten hatalmáról szól. De miért foglalkoztatta ez a kérdés ennyire János apostolt? Őt száműzték, a keresztyénséget minden oldalról támadták, a gyülekezeteket ellehetetlenítették a pogányok, a zsidók, és tulajdonképpen az egész akkori világ. Nehéz Istenre figyelni úgy, ha a körülmények másra mutatnak. Ahogy Péter a vízen járáskor, amikor a villámokat és a tengert figyelte, hirtelen süllyedni kezdett. Pedig előtte még bátran lépett ki a csónakból. Azonban minden kishitűségünk ellenére Krisztus még mindig Úr. János apostol is ezt tudatosítja olvasóiban.

 Látomás, angyalok, mennyei trónus: a Jelenések könyvét olvassuk. Félreértett, méltatlanul mellőzött műremeke ez az Újszövetségnek. Miközben Krisztus királyi uralmát hirdeti és az ő dicsőségéről tanúskodik, kortársai számára ír olykor kijózanító őszinteséggel, máskor a fanatizmus határát súroló lendülettel. János szavai a ma embere számára is használható üzenetet hirdet: Krisztus akkor is a világ Ura, ha a világ ezt nem ismeri el.

 Józsué könyve a Biblia azon ritka iratainak egyike, mely egy ember, egy vezető életén keresztül látja a kiválasztott néppel történt eseményeket. Az első fejezetben kapta megbízatását, az utolsó fejezetekben mondta búcsúbeszédét. A könyv egy életútról szól, mely bár nem tökéletes, mégis teljes.

Ezt az írást ezúttal nem naponkénti olvasásra ajánlom, hanem egészben, akár hetente újraolvasva, hogy megfigyelve a könyv összefüggéseit, Józsué életútjának folyamatait, megérthessük Isten üzenetét saját életünk alakulására nézve.

 Miként gondolkozzunk a hitetlenekről? És ha a gyülekezetünkben vannak? Vajon helyénvaló együtt úrvacsorázni azokkal, akik nem Krisztust tartják életük Urának? Júdás a hitetlen keresztyének ügyét vizsgálva levelében arra a határozott következtetésre jut, hogy az egyházban nincs helye hitetleneknek. De vajon mit tehet egy közösség, ha tagjai között vannak, akik nem Krisztus szerint élnek? Hogyan lehet rálépni a megtisztulás útjára közösségként és mit tegyen a keresztyén ember, ha azt érzi, már nem Krisztus vezérli az életét?

 Jézus értünk vállalt áldozatához szenvedései is hozzátartoznak. A mai ember nem érti, hogy miért kellett mindezt elhordoznia Jézusnak. Pedig nyilvánvaló: ő nem csak halálában, hanem egész földi életében Isten bűn elleni haragját hordozta el. Jézus értünk szenvedett, hogy óemberünk vele együtt meghalhasson, így a tőle kapott új életben önmagunkat egészen neki szentelhetjük. Nagypéntek nélkül nincs feltámadás.