Lelkipásztor

 Riczuné Kiss Georgina Orsolya, lelkipásztor, feleség, és két kisgyermek édesanyja vagyok, s ebben a három kifejezésben benne van az a három különféle szerep, elhívás, amelyben nap mint nap igyekszem Isten kegyelméből helyt állni.
Két testvéremmel együtt Budapest mellett, Érden töltöttem gyermekéveimet keresztyén, református családban, melynek gyökerei mindkét szülőm révén a beregi vidékre, egy határmenti kis faluba, Beregdarócra vezetnek vissza. Szüleimtől a tanulás, olvasás és a zene szeretete mellett a kétkezi munka, a gazdálkodó élet, az anyaföld szeretetét és az egyszerű, népi emberek iránti tiszteletet is megtanulhattam.
Középiskolás éveimet a Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziumában töltöttem a hatosztályos képzés keretein belül, ezekben az években kollégistaként a város nekem is kicsit az otthonommá vált, bár sosem gondoltam volna, hogy egy napon visszatérve erre a vidékre lelkészként is a közelben szolgálok majd.
Teológiai tanulmányaimat a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán végeztem, illetve ösztöndíjasként egy évig az Atlanta melletti Decatur-ban, a Columbia Theological Seminary diákjaként tanulhattam. A teológiai tudományágak közül a rendszeres és a gyakorlati teológiai tárgyak érdekeltek a legjobban, a rendszeres teológiában Isten nagyságára, nagyszerűségére, titokzatos lényére csodálkozva rá, a gyakorlati teológián keresztül pedig utakat keresve arra, hogy ennek a hatalmas, titokzatos Istennek hogyan van szava a ma embere számára. A gyakorlati teológián belül a pásztorálpszichológia, a lelkigondozás területe áll különösen is közel hozzám, ezért is jelentkeztem 2008-ban a SOTE Mentálhigiéné Intézetének Lelkigondozói Képzésére, melyet elvégezve 2011-ben sport-és ifjúsági lelkigondozói szakképesítést szereztem.
A lelkipásztori szolgálat iránti vágy már egészen kisgyermekkorom óta él bennem, soha nem is készültem semmilyen más pályára. Ugyanakkor hosszú útnak kellett eltelnie, hogy egy kisgyermek idealizált elképzeléseiből valós elhívás és arra adott valós válasz szülessen. Lelki utam szempontjából nagyon nagy szerepe volt annak a négy évnek, amelyet a Gazdagréti Református Gyülekezetben tölthettem, ahová hatodéves teológusként kerültem 2010-ben. A gyülekezet közösségében én is lelki otthonra találtam, sokat formálódott a személyiségem, az Istennel való kapcsolatom, az egyház- és világlátásom.
Az itt töltött éveim másik nagy áldása, hogy Isten társsal ajándékozott meg, itt ismerhettem meg férjemet, Riczu Pétert, akivel 2011-ben kötöttünk házasságot.
2010-ben Nagykőrösre kerültem, ahol az Arany János Református Gimnázium intézményi lelkésze lettem. Nagy lendülettel vetettem bele magam a fiatalok közti szolgálatba, bár az intézményi keretek között nehezen találtam a helyem, a „hagyományos” lelkészi munka sokszínűsége közelebb áll hozzám. Mégis, hálával gondolok vissza mindarra, amit ebben az időszakban tanulhattam, átélhettem, és különösen is azokra a kapcsolatokra, amelyek ezen a szolgálaton keresztül születtek.
2013-ban megszületett első gyermekünk, Sebestyén, majd két és fél évvel később követte őt testvére, Bendegúz, így 2013-tól a gyesen lévő édesanyák örömteli és küzdelmes életét élhettem. Eközben a nagykőrösi gyülekezet aktív tagjai maradtunk férjemmel együtt, én a kisgyermekes édesanyák és a gyülekezet fiatal családjai között szolgálva, férjem pedig többek között a gyülekezet dicsőítő zenekarának vezetésével, gitáros, ifjúsági istentiszteletek szervezésével.
2018. május elseje óta vagyok a Kecskemét- Hetényegyházi Református Egyházközség lelkipásztora. Hálás vagyok azért a nyitott, befogadó, szeretetteli közösségért, ahová családommal együtt érkezhettünk. Igyekszem a különféle szerepeimet összeegyeztetve hiteles módon jelen lenni a gyülekezetben, és Isten szeretetének jó hírét továbbadni mindazok felé, akikkel kapcsolatba kerülök. Hiszem, hogy Jézus Krisztusban van a megoldás az emberi élet egész-ség utáni vágyakozására, és hálás vagyok, hogy az Ő gyógyító közelségében járhatom az utam.
„Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.” János 3:17