Józsué könyve a Biblia azon ritka iratainak egyike, mely egy ember, egy vezető életén keresztül látja a kiválasztott néppel történt eseményeket. Az első fejezetben kapta megbízatását, az utolsó fejezetekben mondta búcsúbeszédét. A könyv egy életútról szól, mely bár nem tökéletes, mégis teljes.

Ezt az írást ezúttal nem naponkénti olvasásra ajánlom, hanem egészben, akár hetente újraolvasva, hogy megfigyelve a könyv összefüggéseit, Józsué életútjának folyamatait, megérthessük Isten üzenetét saját életünk alakulására nézve.

 Miként gondolkozzunk a hitetlenekről? És ha a gyülekezetünkben vannak? Vajon helyénvaló együtt úrvacsorázni azokkal, akik nem Krisztust tartják életük Urának? Júdás a hitetlen keresztyének ügyét vizsgálva levelében arra a határozott következtetésre jut, hogy az egyházban nincs helye hitetleneknek. De vajon mit tehet egy közösség, ha tagjai között vannak, akik nem Krisztus szerint élnek? Hogyan lehet rálépni a megtisztulás útjára közösségként és mit tegyen a keresztyén ember, ha azt érzi, már nem Krisztus vezérli az életét?

 Jézus értünk vállalt áldozatához szenvedései is hozzátartoznak. A mai ember nem érti, hogy miért kellett mindezt elhordoznia Jézusnak. Pedig nyilvánvaló: ő nem csak halálában, hanem egész földi életében Isten bűn elleni haragját hordozta el. Jézus értünk szenvedett, hogy óemberünk vele együtt meghalhasson, így a tőle kapott új életben önmagunkat egészen neki szentelhetjük. Nagypéntek nélkül nincs feltámadás.

 Jézus főpapi imádsága az Újszövetség legismertebb fejezete. Alapja számos tantételnek, válasz a legtöbb kérdésre, kételyre Jézussal kapcsolatban. De nem csak jelentős, nem csak hasznos, hanem élő Ige is, mely a legtisztább tanúvallomás Jézusról, a tanítványokkal való kapcsolatáról és az ő Atyjához fűzött szeretetéről. És aki mindezt leírta, elmondta, nagyon közel állt Mesteréhez. Jézus imádsága annak a tanítványnak is imádsága, aki fültanúja volt annak.

 Az Úr Jézus utolsó szavai tanítványaihoz a megmaradásról szólnak. Engedelmesség, szeretet és közösség igéi ezek. És bár másnap a tanítványok szétszéledtek, de Jézus szavai mégis együtt tartották őket. Nem dőltek be a hatalmasoknak, nem engedték magukat félrevezetni, ahogy Júdásnál történt. Ahogy a Mester parancsolta nekik, mindent úgy tettek.

 Isten szeretének leírása: Fiát adta értünk. A kereszt bizonyítja szándékát, hogy az embernek örök életet adjon. A világ pedig végre minden kétséget kizáróan megláthatta, hogy Isten szereti az ő teremtett világát. Sőt, nem csak szereti, de kész újjá is teremteni azt tanítványainak adott Lelke által. Tökéletes terv, minden a helyére került. A visszaszámlálás elindult. És bár még a tanítványok semmit sem értenek, de Jézus szavai biztosítják őket: Isten terve eléri célját.

 Vajon mi ma az egyház? Melyik felekezet tartozik hozzá, melyik nem? Kiket tekinthetünk Krisztust követőknek, és kik azok, akik kívülállók? A határvonalak még Jézus életében egyértelműbbnek látszottak. Bár még a tizenkettő között is volt áruló, Jézus tanítványainak szűk körét összetartó szeretetközösséggé formálta. Példát adott nekik, hogyan tekintsenek egymásra: fejmosás helyett lábmosásra tanította őket. De kik azok ma, akiknek lábát meg kell mosnunk? És nekünk ki mossa meg?

 Jézus tanítása a jövőről szól. Akik ezeket az igéket lejegyezték, már visszatekintve látták az eseményeket. Jézus meghalt, feltámadt, mennybe ment, az egyház megalakult, teltek az évek. Útközben sokan lemaradtak: akiket visszacsábított a világ, akik az üldözés miatt feladták, akiket meggyőztek a tévtanítások, és akik bár látszatra hűségesek maradtak, de szívükkel távolra kerültek. És sokan észben tartották az igéket, helyt álltak. Feltették a kérdést: mi a kitartás titka? Ők hogyan maradtak meg, miközben annyian mások elvesztek?

 Jézust, az elképzelhetetlen hatalom birtokosát látjuk a hétre kijelölt igében. Olyan Királyt, aki egyszerre lehajol az övéihez, országa tagjait megérti és vigasztalja, de aki egyúttal bármire képes. Jelenünk felé nem is lehetne Istennek ennél súlyosabb üzenete: Krisztus tökéletes Megváltónk. Szeretetteljes és hathatós, aki együtt sír a sírókkal, de aki egy szavával – lehengerlő isteni hatalmával – kihozta a sírból Lázárt. A tanítványok döbbent hallgatása így találkozhat ma hálaadó imádságunkkal.