Ézsaiás próféta a mindennapjainkról tanít bennünket. A reggeli rutinunkról, a délutáni megszokott tevékenységeinkről. Arról, hogyan telik egy napunk. A mindennapi gyakorlatunkra nézve akar az Úr útmutatást adni.

Kedves Testvéreim! A Szentírásban megfigyelhető, hogy Isten igéje kiemeli az alázatos embereket. Az ősatyák sátorlakó pásztorok voltak. Dávid a legkisebb sok testvér között. Sőt még maga Jézus Krisztus is szegény családban, nincstelenül jött a világra. Ezzel szemben a nagyhatalmú, dicsőséges és erős emberek általában rosszak, negatív szereplői az eseményeknek, gondoljunk csak az egyiptomi fáraóra, vagy Izráel későbbi királyaira, sőt Jézus születésekor Heródesre, vagy a főpapokra.

Kedves Testvéreim! Tanítói istentiszteleten vagyunk együtt. Mai témánk az ige alapján az Istennel való élő kapcsolat.

Közel van hozzánk az Úr. Isten az ő ajándékait közel helyezte hozzánk.
 

Kedves Testvéreim! Jézus sós példázata talán az egyik legkönnyebben érthető tanítása. A bányászott sót nem tudták teljesen megtisztítani a homoktól, portól, így a nyers sót vászon zsákocskákban tették fazékba, amiből a só kioldódott. A zsák pedig felfogta a homokot. Jézus példázata erre utal: a keresztyén ember Krisztus nélkül semmit sem ér. Lehet bármilyen kiváló tanítvány valaki, ha Jézus üzenetéről megfeledkezik. „legyen bennetek só!”

Jézus az Úr. Tudom, gyakran mondogatjuk ezt, és olvassuk a Bibliában is, majd minden oldalon, hogy Isten Úr, hogy övé minden hatalom. És az Újszövetségben is számtalan ehhez hasonló történetet olvasunk: szerfölött álmélkodtak hatalmán.
Mégis időről időre jó kimondani, jó megfogalmazni a tényt, hogy Jézus még mindig, ahogy régen és évezredekkel később, most is: ő az Úr.

Péter apostol szavai ma Krisztus követéséről tanítanak bennünket. A 86. szoltár is segít nekünk, hogy Péter szavait jobban megértsük.
Amikor Jézus elhívta tanítványait, azt mondta nekik, hogy „kövess engem!”. Jézus a korának megfelelő módon tanítványaitól annyit várt el, hogy tegyék azt, amit ő. Próbáljanak vele azonosulni, próbálják meg felvenni az ő fonalát.
 

A magvető példázata elképesztően mély tartalmat rejt. Nem csoda, elvégre a Teremtő Isten, aki a búzamagot is alkotta, az ő Fia mondta el ezt az elképesztő igét. A Teremtő, aki mindezt a csodát megalkotta, amit Földbolygónak nevezünk. A magot, mely olyan aprócska, hogy alig tudjuk két ujjunk közé venni. És mégis, ahogy az idő telik, a magból hatalmas növény fejlődik. A földből, ami tele van élő és élettelen anyaggal, a mag apró gyökereivel kinyeri a tápanyagot, a vizet, és a nap melegének felhasználásával sokszoros terméssé érleli. És a föld tele van milliárdnyi ilyen apró élőlénnyel.

Kedves Testvéreim! Isten egészen más, mint mi. A Szentírásban sok-sok ige szól erről: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9) „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55,9) Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Ef 3,20)

Kedves Testvérek! A Szentírás telis tele van hasonló, összetett mondatokkal. Ahogy magyar nyelven felolvastam, úgy tűnhet, hogy a zsoltáros hálát ad, énekel, magasztalja Istent. De ha az egész zsoltárt megnézzük, akkor meg úgy tűnik, mintha ez a mondat nem illene ide. A 13. zsoltár ugyanis egy panaszének, és úgy kezdődik: „Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam?”
A mai istentiszteletünkön ezért próbáljunk a végére járni ennek a zsoltárnak, legfőképpen az utolsó versének.