Isten igaz Bíró. Szívek és vesék vizsgálója. Ismeri minden gondolatunkat. Számon tartja a tetteinket. Számon tart mindent. Nála meg van írva minden nap, minden döntés, minden tett. Kinek mit adott, és ki-ki hogyan gazdálkodott. Ki szeretett, és ki nem. Ismer minden szívet és tudja, hogy mivel vannak tele: vagyonnal, megbocsátással, haraggal, igével. Isten Bíró, és az ajtó előtt áll.

 Aki Jézus figyelmeztetésére engedelmességgel felel, az részesévé lesz a csodának. Megérezheti az erőteret, Isten jelenlétét. Megértheti a szokatlan összefüggéseket, a megmagyarázhatatlan „véletlenekkel”. Beletekinthet Isten örökkévalóságába, átélve a bűnbocsánatot, a gyógyulást. A megtérő ember végre lát, és tátott szájjal figyelheti a munkálkodó Istent, a Mindenség Királyát.

Jézus vacsorára hív. Talán a vendégek tesznek szívességet azzal, ha elmennek? Isten nagylelkűen jót tervezett el. Rábízta az igéjét és hatalmát egy népre, de azok a meghívottak nagyrészt csak kifogásokig jutottak. „Más dolgom van. Most nem alkalmas.” Mintha csak nyűg volna engedelmeskedniük Istennek. Ezért ő az egész világot hívja, minden embert, hátha többen felelnek igennel a meghívásra. Hátha lesznek, akik megbecsülik vacsoráját. 

 Annyit hangoztatjuk, hogy engedelmeskednünk kell Jézus tanításainak. Sokszor mondogatjuk, hogy Isten akarata így, Isten akarata úgy. Mindig keressük a kérdésre a saját válaszainkat: mit akar Isten, hogy cselekedjünk? És próbálunk rájönni, hogy vajon mit akar Isten ebben, vagy abban a helyzetben. Olvassuk a Bibliát, és próbáljuk kibogarászni belőle, hogy most akkor pontosan mit is vár tőlem, mit is vár tőlünk Isten. Vajon így helyes, vagy másképp? Kinek van igaza? Az okostelefonunkon, ha nézelődünk, egyik keresztyén felekezet ezt mondja, a másik keresztyén felekezet azt mondja.

 Jézus példázatai ezen a héten Isten országáról szólnak. Láthatatlan királyságról, amit érzékszerveinkkel fel nem foghatunk. Jézus arról tanította az övéit, és aztán a körülötte tolongó sokaságot is, hogyan éljenek úgy, mint akik látják a láthatatlant.

 Jézus minden egyes mondata erőteljes üzenet. Elképesztő ez az ige-áradat, ami ránk ömlik. Hatalom lakozik minden egyes szóban. De a sok üzenet között mégis van valami közös. A mondatok ugyanazt a célt írják körül: Jézusnak alárendelt életet.

 Miért nem engedelmeskedik az ember az Istennek? Mózes ötödik könyve erre a kérdésre keresi a választ. Felsorolja a törvényeket, hangsúlyozza Isten féltékeny szeretetét: ne legyen más Istened. De: „ismertem szándékát, amelyet már most melenget.” (31,21)
A törvénykönyv azért íródott, hogy „tanúskodjon” (31,26) a későbbi engedetlen néppel szemben. Legyen világos: Isten megmondta előre, mit kíván, de nem akartak neki engedelmeskedni.

„…hogy megtanulja félni az Urat” A parancsok és tiltások rendszere a mai olvasó számára túl szigorúnak és hiábavalónak tűnnek. És valóban, azóta a hit sokat változott. De háromezer évvel ezelőtt ez a könyv olyan volt, mint egy használati utasítás az élethez. Amikor Jósiás király idejében megtalálták ezeket az igéket a templom falába rejtve, a nép életére sikerkorszak köszöntött. Jósiás király és alattvalói ugyanis elkezdték kihirdetni a megtalált törvény parancsait, és a nép hálálkodott és ujjongott a hallatán: végre valaki megmondja nekünk, mi a jó és mi a rossz!

 "Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége." (1Móz 12,1-3)

 Mózes ötödik könyve fogságban íródott, több száz évvel azok után, hogy Izráel kijött Egyiptomból. Mózes sírját sem ismerték már. Sőt, Izráel ismét fogságban volt, de ezúttal nem Egyiptomban, hanem Babilóniában. Beteljesedtek az ígéretek, a jók is és a rosszak is. Volt korszak, amikor Isten gazdagon megáldotta Izráel népét. De ők, a fogság fiai, erről már csak szüleiktől hallhattak. Ők már csak azt az időt élhették át, amikor az átkok teljesültek be. Elődeik engedetlensége miatt Isten száműzte őket az ígéret földjéről.