Napi üzenet - A találkozás értéke

 „Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!” Ézsaiás 55:6

Keressétek az Urat! – hangzik a próféta felhívása a babiloni fogságban levő népnek. Keressétek az Urat! – hangzik nekünk is a felszólítás. És mi azt gondoljuk: jó, jó, keresem, ha tudom. Keresem, ha lesz rá időm. Keresem, ha majd nagy lesz a baj. Keresem, úgy és akkor, ahogyan és amikor én azt megfelelőnek, alkalmasnak, kényelmesnek érzem.

Néhány hete még saját döntés volt: elmegyek-e vasárnap istentiszteletre, vagy nem. Belefér-e ez most az időmbe, energiámba, a családi életünkbe. Vagy már amúgy is túlságosan sok volt a „program” ezen a héten, ezért most inkább kihagyom, hisz pihenni is kell valamikor. Majd jövő héten elmegyek. Vagy: régen jártam, és jó lenne visszakapcsolódni, de még keresem a megfelelő alkalmat. Mindig közbejön valami, amikor végre elszánnám magam. De nem baj, hisz „a templom nem szalad el, ott lesz jövő héten is”.

Aztán jön egy élethelyzet, jön egy rendelet, és már hiába mennék jövő vasárnap, zárva a templom, zárva az imaház. Már nem az én kezemben van, már nem az én döntésem, hogy menjek-e.

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható!” A jó hír, hogy Ő nem csak a templomban található meg. Most is megtalálhatom, most is megszólíthatom. Az „amíg” által kijelölt kegyelmi idő ma is tart még.

A jelen helyzet azonban mégis megállíthat, mégis rám kérdez: hogyan kerestem eddig? Mit jelentett számomra a lehetőség, hogy hallgathatom az Igéjét hétről hétre? Tudatában voltam-e annak a kivételes, kiváltságos helyzetnek, hogy ezt mindenféle külső korlátozás nélkül tehetem meg újra és újra?

Hálát adhatunk a helyért, amely Isten-keresésünk otthona, hálát adhatunk a közösségért, akik hétről hétre társaink ebben. Azért a nem tökéletes helyért, azért a nem tökéletes közösségért, amelynek én az épp annyira nem tökéletes tagja lehetek. Most is az vagyok, mert ez a hely most is áll, ez a közösség most is él.

Várjuk, bízunk benne, hogy visszatérünk majd, hogy újra közösen kereshetjük Őt. Talán kicsit nagyobb odaszánással, mint akik megérezték az értékét annak, amit eddig olyan természetesnek vettek. Talán kicsit nagyobb elfogadással, mélyebb alázattal, őszintébb örömmel.