Családos hét
Gyülekezetei táborunkat 2018 nyarán Nagykőrösön, Tanítóképző Főiskola Kollégiumában tartottuk augusztus 14-e és 17-e között.
Az esti istentiszteleteken Linda Dillow: Áldások könyvének segítségével egy-egy zsoltár alapján azt gondoltuk végig, hogy hogyan van jelen Isten az életünk mélységeiben, nehézségeiben is. A négy estén a 77., a 46., a 63. és a 84. zsoltárok kerültek sorra, és az utolsó estén úrvacsorai közösségben is együtt lehettünk. A helyszín közelsége lehetővé tette, hogy az esti istentiszteleteken a tábor lakóin túl gyülekezetünk más tagjai is csatlakozzanak hozzánk. Sok új éneket is tanultunk, melyek közül néhányat az istentiszteleti énekeink közé is beépítünk majd.
Délelőttönként az esték témáit próbáltuk különféle művészetterápiás és játékos-dramatikus eszközökkel elmélyíteni a felnőttek közösségében, míg a gyerekekkel a nagykőrösi ifisek közül három lelkes fiatal foglalkozott. Az első délelőtt témája a megérkezés volt, a második délelőttön élettörténetünk fontos állomásait idéztük fel, emlékoszlopot állítva Isten szabadító tetteinek. Mindezt valóságosan is megtettük, kövekre írva egy-egy meghatározó szót, kifejezést. A harmadik délelőttön azt a témát jártuk körül, hogy Isten szeretetében mindannyian rejtekhelyet találhatunk az életünk viharaiban, ezen a délelőttön csodaszép szigeteket formáztunk gyurmából, megérezve azt, hogy milyen is számunkra ez a rejtekhely. Az utolsó délelőttön a sok egyéni, lelki munka után a közösségünk kapcsolódásaival foglalkoztunk, kerestük, hogy kinek hol a helye, mi a feladata, meg is jelenítve mindezt egy csoport-test szoborban.
A délutánjainkat a velünk levő kisgyerekek igényei szerint rendeztük be, az ebéd utáni csendespihenő után a városban sétáltunk, fagyiztunk, meglátogattuk a közeli Cifra kert játszóterét, illetve a ceglédi strandot. Utolsó délután a helyi református templomot is megnéztük, és a környék legmagasabb templomtornyából gyönyörködhettünk a kilátásban. Este, a gyermekek altatása után mi, felnőttek még éjszakába nyúlóan játszottunk, amelyek igazi, feltöltődést adó közösségi élményekké váltak. Persze a reggeli felkelés így nehezebb volt, de megérte.
Hálás vagyok mindazért, amivel Isten megajándékozott minket ebben a néhány napban, önmagunk és egymás jobb megismeréséért, a közös élményekért, az Istennel töltött, Neki szánt időért. A gyülekezet életében elkezdődött új fejezet fontos, kezdő állomása volt ez, és bízom benne, hogy sok hasonlóban lesz még részünk együtt.