Pásztori üzenet [XXVII] 2Sám 1-6

Dávid az Isten embere. Ellenségét, Saúlt királyának fogadta el egészen az utolsó pillanatig: tisztelte, meggyászolta őt. Pedig Saúl számtalanszor rátámadt Dávidra, irigységből figyeltette, katonákat küldött a megölésére. Megkeserítette az életét, ellehetetlenítette, elüldözte őt. De Dávid Saúl halálhírére mégsem ujjongásssal, hanem szomorúsággal felelt. Az Úr felkentjének nevezte, szent királynak, és embereivel együtt „zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt, meg az Úr népe miatt.”