Napi üzenet - Mire is van szükség?

 „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre....” Lukács 10: 41-42

Az életünk, a napjaink általában abból állnak, hogy teletömjük különféle programokkal. Munkával, fontos elintéznivalókkal, találkozókkal, közösségi alkalmakkal, vásárlással, a szórakozás különféle formáival. Sok mindennel, amiről azt érezzük, mindre szükség van. Közben gyakran érezzük – mindez túl sok! Bárcsak le tudnánk építeni valamit a sok feladatból, a sok programból, a sok teendőből... Abban az illúzióban éljük az életünket: a mi kis világunkat mi magunk tartjuk működésben, és ha egy pillanatra megállnánk, mindez darabjaira hullana szét.

Pedig néha meg kell állni. Milyen szomorú, hogy a legtöbbször egy-egy betegség tud minket a leginkább megállítani. Amikor eljutunk arra a pontra, hogy fizikailag nem bírjuk tovább, és muszáj kicsit kiszállnunk, muszáj kicsit megpihennünk.

Most azt éljük át, hogy mi talán nem vagyunk betegek, de a világ körülöttünk: beteg. Ott bujkál a kór mindenfelé, egy ajtókilincsen, egy busz ülésén, egy megvásárolt élelmiszer csomagolásán, egy átvett borítékon... Titkosan, felismerhetetlenül. Beteg körülöttünk a világ, és azt sem tudjuk, hogy mi, ha annak is érezzük magunkat, vajon tényleg egészségesek vagyunk-e, és ha most egészségesek is vagyunk, vajon meddig is fog ez így maradni.

Ebben a titokzatos betegségben megáll a világ. Minden lelassul, a fontos és a sürgős dolgok, és a napjaink egészen átalakulnak. Kevesebb lehetőség, kevesebb program, kevesebb elintézhető dolog, kevesebb megélhető szórakozás.

És talán rájövünk: nincs is szükség olyan sok mindenre ahhoz, hogy egy nap értelmesen teljen. Talán rájövünk, hogy a kevesebb is elég. Hogy sok mindenért lehet aggódni, de hiába, a világot akkor sem mi tartjuk működésben. Sokat lehet fáradozni, de mindent úgysem tudunk elvégezni. Sokféle programot lehet betervezni, de nem biztos, hogy a végén feltöltődve érünk majd haza. Mert lehet a kicsinek is örülni, lehet a kevéssel is megelégedni. Lehet egyszerűbben élni.

Talán rájövünk, a mindennapjainkat ezerféle pótszerrel tömtük tele, amelyektől most egy betegség, a világ betegsége megfoszt bennünket. S talán rájövünk, lehet élni ezek nélkül is. Mert valójában nincs is szükségünk erre a sok dologra. Valójában csak arra az Egy Dologra van szükség, ami most is éppen úgy készen van számunkra.

Mi is lehet az a CORONA? (egy zalaegerszegi ferences templom hirdetőjéről)

C – Csönd: körülöttem és bennem. Nem kiabálok, nem ordítok. Meghallom Isten hangját, embertársaim szavát.

O – Otthon: jó helyen vagyok. Pontosan ott, ahol lennem kell. Nem kapkodok, nem elégedetlenkedek.

R – Rend: a környezetemben és bennem. Nem halogatok, nem keresek kifogásokat. Helyére teszem a dolgaimat, az érzéseimet, a gondolataimat.

O – Olvasok: Szentírást, regényt, történeteket.

N – Növekedés: nyitottságban, önzetlenségben, nagylelkűségben, szeretetben. Mi van, ha most kell észrevenni újra, hogy a minimum a lényegét tekintve a maximum?!

A – Alázat: nem okoskodok, nem vádaskodok. Bocsánatot kérek. Megbocsátok. Az próbálok lenni, akinek lennem kell.