Napi üzenet - Jézus Krisztus ugyanaz marad

„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Zsidókhoz írt levél 13: 8

Minden változik. Napról napra. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy napról napra éljünk! Szeretjük, ha a dolgok kiszámíthatóak körülöttünk. Talán van, akinek az adrenalinszintjét növeli ez a folyamatos bizonytalanság, és a nyomás alatt kiváló teljesítményre képes. De a legtöbbünk számára, úgy gondolom, mégis inkább fárasztó, terhes, nyomasztó.

Ebben a folyamatos változásban, a naponkénti újratervezésben Jézus Krisztusról azt olvassuk, hogy „tegnap, ma és mindörökre ugyanaz”. Ha ennek az igazságát, mint a friss hegyi levegőt, magunkba szívjuk, békességet, reménységet ad most is.

Ki volt Jézus tegnap? Ezt a „tegnap”-ot érthetjük egészen tágan. Nézhetünk Jézus földi életére. Kinek látjuk Őt az evangéliumokban? Velünk tökéletesen együtt érző, közösséget vállaló, a küzdelmeinkben osztozó, de azok felett mégis hatalommal bíró Úrnak. Isten szenvedő Báránya, aki megízlelte értünk a halál, a teljes elhagyatottság mélységét. És a dicsőséges, Feltámadt Úr, aki győzelmet aratott a gonosz minden erői fölött.

Ki volt Jézus tegnap? Nézhetjük mindezt a saját életünk távlatain belül is. Ki volt Jézus az én életemben „tegnap”? Hogyan volt ott eddig az életutamon? Melyek az életemnek azok az örömei, magasságai, amelyekért kimondhatatlanul hálás vagyok Neki? Amelyeket az Ő kezéből tudtam fogadni? És melyek voltak azok a nagy mélységek, amelyeken átvitt, amelyekben megtartott, akkor is, amikor már annyi erős sem maradt, hogy belekapaszkodjak?

Jézus Krisztus ugyanaz ma is, mint tegnap. És ha ma félünk, aggódunk, idegeskedünk, szétesünk, mert minden változik, akkor az egyetlen esélyünk a megmaradásra, ha a változó körülmények és a változó érzéseink helyett Őrá nézünk, Őrá ragasztjuk a szívünk szemét, Hozzá kötjük magunkat.

Hogyan? Úgy, hogy tudatosan dicsérni kezdjük Őt. Felidézzük a jóságát, a hatalmát, az igazságát, mert ezek nem körülmények és érzések függvényei, hanem objektív tények. Újragondoljuk, újra kimondjuk mindazokat az igazságokat, amelyekben hiszünk. Tudatosan hajtjuk meg magunkat Előtte, és mint a viharban a szilárdan álló hegy árnyékába, úgy húzódunk közelebb Hozzá, úgy nézünk fel Rá.

Minden vihar elvonul egyszer. Hogy mekkora pusztítást végzett, azt csak akkor látjuk meg, amikor már újra szélcsend lesz. Erre is félelmetes gondolni. Mi lesz, ha majd ennek vége lesz? Milyen lesz majd akkor az életünk?
Jézus Krisztus mindörökké ugyanaz. Akkor, ott, az ismeretlen jövőben is ugyanaz lesz, mint aki kezdettől fogva volt. Ha semmi mást nem tudunk, ebben akkor is biztosak lehetünk.
„Áll a Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve látom üdvösségemet!”