Jézus főpapi imádsága az Újszövetség legismertebb fejezete. Alapja számos tantételnek, válasz a legtöbb kérdésre, kételyre Jézussal kapcsolatban. De nem csak jelentős, nem csak hasznos, hanem élő Ige is, mely a legtisztább tanúvallomás Jézusról, a tanítványokkal való kapcsolatáról és az ő Atyjához fűzött szeretetéről. És aki mindezt leírta, elmondta, nagyon közel állt Mesteréhez. Jézus imádsága annak a tanítványnak is imádsága, aki fültanúja volt annak.

 Az Úr Jézus utolsó szavai tanítványaihoz a megmaradásról szólnak. Engedelmesség, szeretet és közösség igéi ezek. És bár másnap a tanítványok szétszéledtek, de Jézus szavai mégis együtt tartották őket. Nem dőltek be a hatalmasoknak, nem engedték magukat félrevezetni, ahogy Júdásnál történt. Ahogy a Mester parancsolta nekik, mindent úgy tettek.

 Isten szeretének leírása: Fiát adta értünk. A kereszt bizonyítja szándékát, hogy az embernek örök életet adjon. A világ pedig végre minden kétséget kizáróan megláthatta, hogy Isten szereti az ő teremtett világát. Sőt, nem csak szereti, de kész újjá is teremteni azt tanítványainak adott Lelke által. Tökéletes terv, minden a helyére került. A visszaszámlálás elindult. És bár még a tanítványok semmit sem értenek, de Jézus szavai biztosítják őket: Isten terve eléri célját.

 Vajon mi ma az egyház? Melyik felekezet tartozik hozzá, melyik nem? Kiket tekinthetünk Krisztust követőknek, és kik azok, akik kívülállók? A határvonalak még Jézus életében egyértelműbbnek látszottak. Bár még a tizenkettő között is volt áruló, Jézus tanítványainak szűk körét összetartó szeretetközösséggé formálta. Példát adott nekik, hogyan tekintsenek egymásra: fejmosás helyett lábmosásra tanította őket. De kik azok ma, akiknek lábát meg kell mosnunk? És nekünk ki mossa meg?

 Jézus tanítása a jövőről szól. Akik ezeket az igéket lejegyezték, már visszatekintve látták az eseményeket. Jézus meghalt, feltámadt, mennybe ment, az egyház megalakult, teltek az évek. Útközben sokan lemaradtak: akiket visszacsábított a világ, akik az üldözés miatt feladták, akiket meggyőztek a tévtanítások, és akik bár látszatra hűségesek maradtak, de szívükkel távolra kerültek. És sokan észben tartották az igéket, helyt álltak. Feltették a kérdést: mi a kitartás titka? Ők hogyan maradtak meg, miközben annyian mások elvesztek?

 Jézust, az elképzelhetetlen hatalom birtokosát látjuk a hétre kijelölt igében. Olyan Királyt, aki egyszerre lehajol az övéihez, országa tagjait megérti és vigasztalja, de aki egyúttal bármire képes. Jelenünk felé nem is lehetne Istennek ennél súlyosabb üzenete: Krisztus tökéletes Megváltónk. Szeretetteljes és hathatós, aki együtt sír a sírókkal, de aki egy szavával – lehengerlő isteni hatalmával – kihozta a sírból Lázárt. A tanítványok döbbent hallgatása így találkozhat ma hálaadó imádságunkkal.

 Asszíria az istentelen hatalom és a brutalitás jelképe. Hódító módszerei a terror és a zsarnoki uralom. Náhum idejében az Asszír birodalom fénykorát élte, vetélytárs nélküli szuperhatalommá lett.
Náhum üzenete egyszerű: a hatalom Isten ajándéka, és mint minden ajándékkal, ezzel is jól kell élni, és nem szabad visszaélni vele. Aki nem parancsai szerint használja, annak előbbutóbb Isten ítéle-tével is szembe kell néznie.

 Az Ószövetség legrövidebb könyve sajátos történelmi helyzetleírást közöl. Edóm Izráel szomszédja, testvérnépe (Ézsau nemzettsége), szövetségese volt, mégis amikor Jeruzsálemet Kr. e. 587-ben a babiloni seregek leigázták, az edómiak alattomosan a mene-külőkre támadtak. Ahelyett, hogy Edóm menedéket és segítséget adott volna a szomszéd népnek, szövetségesből hirtelen ellenségekké váltak. Abdiás üzenete két irányú: Edóm ítéletéről és Izráel szabadulásának ígéretéről szól. Az alattomos bűnt Isten nem nézheti tétlenül; a méltatlan szenvedésre pedig szabadítással válaszol.

 A Szentháromság Isten nem egy haragvó Isten. Megbocsátó, irgalmas, szeretetteljes Úr. Mindazonáltal igazságos is. Amikor Ámósz azt kérte Istentől, hogy hagyja abba a pusztítást, az Úr hallgatott rá. Jóllehet az ítéletek bekövetkeztek néhány évtized múltán, de a hazatérés, sőt a távoli jövőre tett ígéret sem maradt el: „Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt hajlékát…” (11) Ő ugyanis szavatartó Úr. Bízhatunk ígéreteiben.

 Jólét, társadalmi egyenlőtlenségek, az elit fényűző luxusa, a kisemberek kizsákmányolása: mintha csak mostani korunkról olvasnánk. Ámósz könyve a gazdagok ítéletéről szól. Előkelőkről, akik maguknak kényelmes életet biztosítottak, alattvalóikra azonban súlyos terheket róttak. Ámósz felemelte szavát az igazságtalansággal szemben, hogy a törvényt a vezetők a maguk hasznára fordították, a szegények igazát viszont figyelmen kívül hagyták. Ámósz figyelmeztetése kortól független: senki sem élhet vissza Istentől kapott javaival.