Jakobs egy búr fiú volt, aki a közeli folyónál játszott a barátaival. Kavicsokat gyűjtögetett a sekély vízparton. Egy furcsa, átlátszó követ talált a mederben. Jakobs nézegette-nézegette, majd arra gondolt, az édesanyjának adja ezt a szép követ. Elvitte hát haza. Az édesanyja örült ugyan neki, de nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a furcsa kőnek. Feltette hát az ablakpárkányra, és az a furcsa kő a szoba dísze lett. Ott is maradt hetekig.
„Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját?” (20,24)
„Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut.” (11,24)
A Példabeszédek könyve a mindennapi életről szól. Rövid, tömör ige-gyűjtemény, több ezer szerzőtől. Mégis olyan, mintha egyetlen ember írta volna mindet. A sok példabeszéd mind az Úrra mutat, akinek a hét minden napjára van üzenete a számunkra!
Ma van az édesanyák vasárnapja. És nem is kereshetnénk ennél idevágóbb szakaszt. Szülő és gyermek, apa és fia, anya és lánya: még a szeretet légkörével sem egyszerűek ezek a kötelékek. Telve vagyunk különböző érzésekkel, fájdalmakkal, és általában azokon vezetjük le mindezeket, akik a legközelebb állnak hozzánk. És Malakiás prófétán keresztül megláthatjuk ma, édesanyák vasárnapján, hogy mi is az Isten szándéka velünk: szülővel és gyermekkel. Megláthatjuk az ige szavain keresztül, hogy mit akar velünk a Mindenható Isten.
Malakiás próféta könyve talán az egyik legkönnyebben érthető prófétai írás. Egyszerűen fogalmaz, csak az igazságot mondja el. Nem kertel, nem használ hasonlatokat és példabeszédeket. Leírja mindazt, amit Isten üzent rajta keresztül Malakiás kortársainak.
Ez az egyszerűség azonban nem könnyíti meg az olvasó dolgát. Érthető ugyan, de könnyű olvasmánynak mégsem nevezhetnénk. Az igazság súlyos teher lehet azoknak, akik nem aszerint élnek.
Sáskajárás idején a csapatba verődött raj olyan hatalmas is lehet, hogy egész országokat képes elborítani. Mint egy felhő, úgy közelít, és semmit sem hagy maga után. A sáskák ezrei lelegelik a fák leveleit, a búzát, a gyümölcsöket, a szőlőt és mindent, ami az utukba áll. Ez történt Izráelben is, ami miatt Jóel prófétálni kezdett.
A feltámadás meghökkentő tapasztalat. Nem is tudjuk józan ésszel hová tenni. Persze elképzeljük, örülünk neki, de mégis, amikor szembesülünk a halál kérlelhetetlen parancsával, minden ember megretten. Minden ember. Még az Isten Fia is.
Jézus Krisztus feltámadásának üzenete, hogy még ha félelem van is szívünkben, tudhatjuk, hogy ő él. És ez mindennél fontosabb. Krisztus él, és én az övé vagyok, tehát én is élek, és élni is fogok örökké.
Jézus földi életének utolsó órái kettős üzenetet hordoznak. Látjuk a vezetőket, Pilátust, Heródest, akiket jól kivehetően kevéssé érdekelt az Úr. Hatalmi érdekeikkel foglalkoztak, egymásnak üzengettek. Ők azok a semmirekellő politikusok, akik Isten Fiának hóhérai lettek.
